16. századi német csillagászati ​​gyűrű

Közel a szerelem, nyitott a világ

Viseld az egész univerzumot az ujjadon!

Tervezési magyarázat

Ezt a 16. századi csillagászati ​​gömbgyűrűt eredetileg az 1530-as években Gemma Frisius, egy híres német asztrológus, filozófus és hangszerkészítő tervezte. Akkoriban a gyűrűt műszerként használták az idő mérésére és a navigáció segítésére.

Ma pedig képzett modern kézművesek segítségével a titokzatos kozmikus gyűrűt elegáns vintage csillagászati ​​labdává varázsolják. Nemcsak az univerzum csillagjegyeit tartalmazza, hanem az életet és a szerelmet is képviseli.

Az 500 évvel ezelőtti romantika: „Bezárás szerelem, megnyitás a világ”.

Funkció

• 【Kifinomult testgyűrű】 A kombináció egy finom gyűrű, a kibontakozó csillagászati ​​golyó, az ujjbegyek kísértése, amely elrejti az egész univerzumot. Ahogy a különböző szalagok kikerekednek, a gyűrűk egyedi minőséget kapnak.
• 【Egyedi dizájn】 16. századi csillagászati ​​szimbólumokkal, állatövvel, ógörög alfanumerikus karakterekkel, csillagképekkel stb. van gravírozva. Várjuk a felfedezést.
• 【Rozsdaálló anyag】 Ügyesen kidolgozott és gondosan feliratozott, hogy kielégítse kozmikus kíváncsiságát.
• 【Kétféleképpen viseld】 Viseld gyűrűként… vagy medálként a kedvenc sima nyakláncod mellé. Akárhogy is, klasszikusan elegáns megjelenést kölcsönöz minden napi öltözéknek!
• 【Romantic For Her/Him】 A legromantikusabb dolog, ami eszembe jut, az az, hogy az egész világot neked adom. Tökéletes ajándék magadnak, barátaidnak vagy családodnak, valamint a csillagászat szerelmeseinek.

Ha nem, mérje meg az ujját:

1. Tekerjen egy papírcsíkot az ujja köré, közvetlenül a csukló felett, és jelölje meg azt a pontot, ahol a két vége találkozik.
2. Mérje meg a papírt a jeltől a jelig, hogy megtalálja a gyűrű kerületét (mm).
3. Jelölje be a Gyűrű mérete alatt a méretet.

A csillagászati ​​gyűrű egy ősi módszer a nap helyzetének meghatározására. Ezek a gyűrűk jellemzően fából, sziklából vagy üvegből készülnek, és gyakran feketére vagy fehérre vannak festve. Nagyon pontosak, bár a pontosság függ az elkészítő személy készségeitől és a mérési feltételektől.

A csillagászati ​​gyűrűk története

Az ókori görögök sok ma használt dolgot feltaláltak, beleértve az iránytűt és a távcsövet. Kidolgozták a nulla fogalmát is, amelyet ma már széles körben használnak a matematikában. Az asztrolábium feltalálása lehetővé tette a csillagászok számára, hogy megmérjék az égi objektumok, például csillagok és bolygók helyzetét. Ez a csillagászat, a navigáció, a térképészet és a földmérés fejlődéséhez vezetett.

Sir Isaac Newton 1674-ben publikálta az egyetemes gravitáció elméletét, amely szerint minden tárgy vonz minden más tárgyat maga körül olyan erővel, amely egyenesen arányos az objektumok tömegének szorzatával, és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. Munkássága lefektette a klasszikus mechanika és a modern fizika alapjait.

Newton lehűlési törvénye kimondja, hogy a hő spontán áramlik a forróbb testekből a hidegebbekbe. Felfedezte a mozgás és az optika törvényeit is.

A csillagászati ​​gyűrűk típusai

Számos módja van a csillagászati ​​objektumok osztályozásának az alapján, hogy milyen közel keringenek egy másik objektum körül. Ezeket a pályákat bolygórendszereknek nevezzük. Ha jobban belegondolunk, valójában csak kétféle bolygórendszer létezik: azok, ahol egy bolygó kering a csillag körül, és azok, ahol több bolygó kering egy csillag körül. Ez a megkülönböztetés azért válik fontossá, mert minden rendszer egyedi jellemzőkkel rendelkezik, amelyek befolyásolják a rendszer időbeli fejlődését.

Naprendszerünkben a Nap mindennek a középpontja. Minden bolygó a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül. Naprendszerünket egybolygós rendszernek nevezik, mivel a Nap az egyetlen bolygó, amely a központi csillag körül kering. Az egybolygós rendszerek nagyon gyakoriak a Napunkhoz hasonló csillagok között. Néhány csillagnak egyáltalán nincs bolygója, míg mások több bolygót tartalmaznak.

A bolygórendszereket négy nagy csoportba sorolhatjuk:

1. Körpályák – Egy bolygó kering a csillag körül.

2. Excentrikus pályák – Két bolygó kering a csillag körül.

3. Rezonáns pályák – Három vagy több bolygó kering a csillag körül. Minden bolygó egy rezonanciazónában található, ami azt jelenti, hogy a bolygók közötti távolság megegyezik a legkülső bolygó keringési periódusának valamilyen egész töredékével.

Napgyűrű

A napgyűrű egy olyan műszer, amely méri a Nap helyzetét az égbolton. Gyakran „napgyűrűknek” nevezik őket, bár ez a kifejezés általában egy másik eszközre utal.

A napgyűrű egy vízszintes karból áll, amely egy függőleges rúdhoz van rögzítve. A kar egyik végén egy kis korong, míg a másikon egy nagyobb korong található. A kisebb lemez árnyékot vet a talajra, míg a nagyobb lemez nem. Ahogy a Nap áthalad az égen, árnyékot vet a Föld felszínére. Amikor a Nap eléri a kisebb korong szélét, az árnyék a földre esik. Ez azt jelzi, hogy a Nap közvetlenül a feje fölött van. Ha az árnyék a nagyobb korongra esik, a Nap lejjebb van az égen. Ebben az esetben a Nap vagy lenyugszik, vagy felkel.

Amellett, hogy jelzi, hogy a Nap magasan vagy alacsonyan jár, a napgyűrű meg tudja mondani, milyen messze van a Nap. Például, ha az árnyék félúton van a két korong között, a Nap körülbelül félúton van az égen.

Traveller's napóra vagy univerzális napéjegyenlős gyűrűs számlap

Az utazók napórája a napfény által vetett árnyékokat használja a napszak meghatározásához. Ezeket az eszközöket már az ókorban használták az utazók. A középkorban az utazók kis zsebes változatokat vittek magukkal, az úgynevezett „utazógyűrűket”. Az utazók a készülék segítségével megtudhatták, mennyi az idő otthon, még akkor is, ha nem fértek hozzá órához.

A legkorábbi ismert utazói napórák a római korból származnak. A Római Birodalom idején katonák használták őket. A katonáknak utazás közben tudniuk kellett a helyi időt, mert meg kellett győződniük arról, hogy még az est beállta előtt megérkeztek-e a célállomásra.

A középkorban az utazók kis zsebes változatokat hordtak, úgynevezett utazógyűrűket. Általában fából, fémből vagy elefántcsontból készültek. A legrégebbi fennmaradt példa a 13. századból származik.

Ma a legtöbb modern utazói napóra digitális. Egyes modellek napelemet, akkumulátort és kijelzőt tartalmaznak; mások csak áramforrást igényelnek, például USB-t. Sok modell állítható beállításokkal rendelkezik.

Tengeri gyűrű

A tengeri gyűrű az egyik legrégebbi időmeghatározási módszer. Számos különböző típusú tengeri gyűrű létezik, köztük a naptárcsa, a holdtárcsa és a vízóra. Ezek a műszerek a Nap vagy a Hold helyzetét használják az idő jelzésére.

A napóra az idő múlásának mérésére szolgáló műszer. Általában kültéri eszközökről van szó, bár létezik beltéri változat is. A napórák nagyon hasznosak, mert lehetővé teszik az idő megtekintését anélkül, hogy órára, órára vagy telefonra kellene néznie.

Szerkezet és funkció

A napmagasság a Nap és a horizont közötti szöget jelenti. Ez a szög napközben és évszakonként változik. Télen a nap magasra kel az égen, míg nyáron alacsonyan nyugszik.

Az átlagos napenergia magasság a helytől függően változik. Például New Yorkban a nap reggel 9 óra körül kel fel, és délután 5 óra körül nyugszik. Az arizonai Phoenixben azonban a nap reggel 7 óra körül kel fel, és délután 3 óra körül nyugszik.

Sokféle műszer áll rendelkezésre a napenergia magasságának mérésére. Vannak, akik szívesebben használnak iránytűt és szögmérőt. Mások lézeres távolságmérőt vagy GPS-eszközt használnak.

Csillagászati ​​gyűrűk

A reneszánsz időszak a nyugati civilizáció nagy változásainak időszaka volt. Ez idő alatt sokféle művészeti forma virágzott, köztük az ékszerek. Az ékszerek sokkal kidolgozottabbak lettek, és sokféle stílus alakult ki. Az egyik stílus, amely ez idő alatt fejlődött ki, a gyűrű volt. A gyűrűket eredetileg a tulajdon jelzésére használták, de hamarosan a szerelem és a szeretet szimbólumaivá váltak. Valójában a legkorábbi gyűrűk némelyike ​​nemesfémekből, például aranyból és ezüstből készült. A későbbi évszázadokban azonban a gyűrűk kevésbé fontosak lettek, és nyakláncok váltották fel őket. Ma is használjuk a gyűrűket a barátság és a romantika szimbólumaként.

17. századi összecsukható gyűrű ókori csillagászati ​​eszköz alapján

Ezeket a gyűrűket a tudósok az egész 17. században viselték. Egy ősi csillagászati ​​eszközön, az armilláris gömbön alapultak – egy olyan eszközön, amelyet az égitestek, például csillagok és bolygók mérésére használnak. Ennek a gyűrűnek a modern változata már elérhető az interneten.

A gyűrűk több gyűrűből készültek, amelyek egymáshoz mozgatva karmilláris gömböt alkottak. Minden gyűrű egyik oldalára az állatöv jeleit ábrázoló szimbólumok gravírozták. Mindegyik ujján négy gyűrű volt; két kicsi a hüvelyk- és mutatóujjakon, két nagyobb a középső és a kisujjakon. A gyűrűk kompakt formára összehajthatók, így könnyen hordozhatók.

Ezt a gyűrűtípust ma is nagyon használják. Valójában sokan csak azért viselnek ilyet, mert menőnek néznek ki. Vannak még olyan cégek is, amelyek a dizájn által ihletett ékszereket árusítják.

A gyűrűket armilláris köröknek nevezik, mert hasonlítanak az armilláris gömbök alakjára, amelyek csillagászati ​​jelenségek mérésére szolgáló eszközök. Az armilláris gömbök a Kr.e. 3. századból származnak, de Galileo Galilei csak 1603-ban fejlesztette ki az eszköz saját verzióját. Tervezése Ptolemaiosz, egy i.sz. 150 körül élt ókori görög csillagász munkásságán alapult.

Galilei találmánya három koncentrikus gyűrűből állt, amelyek zsanérokkal voltak egymáshoz kapcsolva. Mindegyik gyűrű különböző méretű és átmérőjű volt, így a felhasználó meghatározhatja a nap, a hold, a bolygók, a csillagok stb. helyzetét attól függően, hogy a gyűrűk milyen távolságra helyezkedtek el egymástól.

Ma is armilláris köröket használnak az égi objektumok helyzetének követésére. A mindennapi használatra azonban nem mindig praktikusak. Ha például holdfogyatkozás közben a Hold mozgását tervezi követni, valószínűleg valami kisebbet szeretne, mint egy teljes méretű armilláris kör.

A csillagászati ​​gyűrű – egy ősi csillagászati ​​eszköz

Az 1800-as évek végén Friedrich Wilhelm Argelander német csillagász feltalálta az általa „nagy csillagászati ​​gyűrűnek” nevezett eszközt, amely lehetővé tette számára a bolygók helyzetének kiszámítását az éjszakai égbolton. Ez a találmány Argand teleszkóp néven vált ismertté, mert úgy nézett ki, mint egy óriási homokóra. A gyűrű három részből állt: egy központi korongból, egy pár karból, amelyek a középpont mindkét oldaláról kifelé nyúltak, és egy kis fogantyúból, amelyet a karok egyik végéhez erősítettek. Amikor a fogantyút elfordították, a karok kifelé vagy befelé mozogtak, lehetővé téve a megfigyelő számára, hogy beállítsa a gyűrű közepén lévő nyílás méretét.

Az argand távcsöveket eredetileg égi objektumok, például a hold vagy a nap távolságának mérésére használták. Ezenkívül gyakran használták őket a bolygók relatív méretének meghatározására. A Jupiterről visszaverődő fény szögének mérésével a tudósok megbecsülhetik a bolygó átmérőjét.

Ezek a műszerek rendkívül drágák voltak, és képzett kezelőket igényeltek. Ennek eredményeként a legtöbb csillagász nem nagyon használta őket. Ehelyett egyszerűbb eszközökre támaszkodtak, például szextánsokra, amelyek a visszaverődési szögeket mérik. Ezek a műszerek azonban nem tudták pontos mérést adni a bolygótávolságról.

Az 1900-as évek elejére az Argand távcső kiesett a csillagászok kedveltségéből. De manapság sokan hordanak olyan gyűrűket, mint amilyeneket Argand használt a számításaihoz. Ezeket a gyűrűket „napkeréknek” nevezik. Általában fémből, fából vagy műanyagból készülnek, és egy kör alakú lyuk van a közepén.

A napkerék egyik népszerű típusa a „napóra”. A naptárcsák ugyanúgy működnek, mint Argand eredeti hangszere. Lehetővé teszik a pontos napszak megtekintését attól függően, hogy a nap hol helyezkedik el az égen. Egyszerűen el kell forgatni a tárcsát, hogy a nap által vetett árnyékot a tárcsa előlapján lévő jelölésekhez igazítsa. A napkerekek nem csak a napszakot mutatják. Egyes modellek a kör belsejében iránytűt tartalmaznak, míg másoknak skálája van, amely lehetővé teszi az árnyékok hosszának mérését.

Ajándékok tervezőknek | 16. századi német csillagászati ​​gyűrű | A szerelem jele

Ezt a 16. századi csillagászati ​​gömbgyűrűt eredetileg az 1530-as években tervezte Gemma Frisius, egy híres német asztrológus, filozófus és hangszerkészítő. Akkoriban az összecsukható gyűrűt az idő mérésére és a navigáció segítésére használták.

Ma pedig képzett kézművesek segítségével a titokzatos kozmikus gyűrűt elegáns vintage csillagászati ​​labdává varázsolják. Nemcsak az univerzum csillagjegyeit tartalmazza, hanem az életet és a szerelmet is képviseli.

Szereplő:

• Kifinomult Body Ring: A kombináció egy finom zodiákus gyűrű, kibontakozva egy csillagászati ​​golyó, az ujjbegyek csábítása elrejti az egész univerzumot. A különböző szalagok legyezősödésével a gyűrűk díszítőelemei egyedi minőséget kapnak.
• Egyedi kialakítás: 16. századi csillagászati ​​szimbólumokkal, Zodiákussal, ógörög alfanumerikus karakterekkel, csillagképekkel stb. van gravírozva. Várom a felfedezést.
• Rozsdaálló anyag: Fémben gazdag anyagát ügyesen kidolgozták és gondosan felírták, hogy kielégítse kozmikus kíváncsiságát.
• Viseld kétféleképpen: Viseld gyűrűként… vagy medálként a kedvenc sima nyakláncod mellé. Akárhogy is, klasszikusan elegáns megjelenést kölcsönöz minden napi öltözéknek!
• Romantic For Her/Him (uniszex gyűrű): A legromantikusabb dolog, ami eszembe jut, az az, hogy az egész világot neked adom. Tökéletes ajándék magadnak, barátaidnak vagy családodnak, valamint a csillagászat szerelmeseinek.